Amikor belekezdünk egy kapcsolatba minden hiper-szuper. Elöntenek a hormonok, jön a „Lila köd” effektus, és minden oly idilli. Ebben a stádiumban két dolgot tehetünk. Az első megoldás nagyon egyszerű, és kényelmes. Nem teszünk ugyanis egyebet mint nyálcsorgatva belelebegünk ebbe a kellemes, puha, vattacukor illatú rózsaszín felhőbe. Általában a legtöbben ezt teszik, hiszen ez annyira jó, annyira komfortos, annyira varázslatos. Mi mást is tehetnénk, mint kiélvezzük ennek a lebegésnek minden percét.

Aztán viszont eljön az ideje annak, hogy kidurran ez a hatalmas rózsaszín lufi, és mi kurvanagyot zuhanunk vissza a földre. Általában ez az a rész ami a kapcsolatok végét is jelenti egyben.

Na de..Mi a másik lehetőség? A másik lehetőség az, hogy megpróbálunk tudatosak maradni a rózsaszín felhőben való tudattalan lebegés helyett. És tudatosan erős alapokat építeni a kapcsolatnak. Ez persze munka, és csöppet sem olyan kényelmes megoldás mint az első. Viszont, ha eljön a pukkadás, merthogy az eljön, nincs mit tenni, a lufi most is ki fog durranni, de ebben az esetben elmarad a földre zuhanás. Ebben az esetben ott lesznek az alapok amiket felépítettünk, és azok megtartanak minket.

A kérdés már csak az, hogy hogyan? Mégis, hogyan csináljuk?

Először is, Ne projektálj! Sok kapcsolat vesztét okozza az, hogy rávetítjük az ideál képünket a partnerre. Most figyelj, tudok jobbat, vigyázz nagyon extrém ötlet: Idealizálás helyett, Ismerd meg! Nem, nem tökéletes. Van egy csomó faszsága, idegesítő tulajdonsága, ami lehet, hogy még a rózsaszín köd szakaszban „cuki”, de vajon mit fogsz vele kezdeni hosszútávon? Majd megváltozik? Ugyan dehogy...Nem fog. De nem is várhatjuk el tőle. Senkitől nem várhatjuk el hogy megváltozzon. El kell őt fogadnod olyannak amilyen! Nem tudod? Akkor sajnálom, van egy rossz hírem, ő nem a te párod. A szeretetet nem lehet feltételekhez kötni, ezt sosem szabad elfelejteni. Nincs olyan, hogy azt mondjuk valakinek, hogy „Szeretlek téged, de csak akkor ha ebben és ebben megváltozol és ezt meg ezt máshogy csinálsz”. Ilyen nincs. A szeretet feltétel nélküli. Viszont bármennyire is szeretünk valakit van az a szituáció, amikor be kell látnunk, hogy annyira különbözünk, hogy nekünk a kapcsolódás sosem fog menni. Vagy csak olyan sok kompromisszum árán menne, hogy azzal már feladnánk magukat. Ez meg hosszútávon úgysem működik.

Másodszor, ne veszítsd el a fókuszt önmagadról. Na, eeeez kurvanehéz a rózsaszín köd állapotában. Hiszen akkor állandóan rá gondolunk. Ő az első gondolatunk reggel, Ő az utolsó gondolatunk este. Rá gondolunk evés közben, az ő kedvenc dalait hallgatjuk, az ő parfümjét szagolgatjuk. Igen ám, de közben TE elveszel a sztoriban. Hol vagy te ebben? Nagyon fontos, hogy ne veszítsd el önmagad ebben a kapcsolatban. Foglalkozz a személyes fejlődéseddel, ne hanyagold el a barátaidat, a hobbidat. Fontos, hogy ne csak a partneredből töltekezz hanem minden másból is. Ha folyamatosan csakis egymásból töltekeztek, akkor a kapcsolat egy idő után egy nagy összefüggő hatalmi drámává silányul. Figyeld magad is, ne csak őt. Figyeld a saját viselkedésedet és érzéseidet is ne csak az övét. Ne feledd, csak akkor tudsz tápláló energia lenni a kedvesed számára, ha önmagadban is teljes és egész vagy. 

Akkor jó egy kapcsolat, és akkor alakulnak ki a mélyebb érzelmek amikor megtapasztaljuk azt a bizonyos „lebegés” érzést. Ez csodálatos. Egy idő után viszont annyira rászokunk erre az érzésre, hogy szinte követeljük. „Gyere és lebegtess engem!!!”. De ez nem így működik, egy kapcsolat nem arról szól, hogy parancsszóra lebegtet minket a másik. Tudnod kell magadat is lebegtetni. Legyenek eszközeid, legyenek technikáid, hogy ne legyen ez egy függőségi viszony. És ha a partner nem érzi a nyomást, nem érzi, hogy ez kötelező, akkor hidd el szívesen fog lebegtetni, hiszen ez neki is nagyon jó érzés. De ha elvárások vegyülnek a képletbe, akkor az már mindent elronthat. Neked sem jó, ha azért lebegtet mert ezt várod el tőle. Minőségibb az a lebegtetés ami szívből jön, szabad akaratból. Hagyd neki, hogy akkor lebegtessen amikor jólesik neki, és a köztes időben meg lebegtesd magad. Ha pedig az a lebegés amit ő szabad akaratából biztosít neked, permanensen kevésnek bizonyul, akkor bizony el kell gondolkodni azon, hogy kellőképpen építő és tápláló-e neked ez a kapcsolat? 

Tehát...Figyeljünk magunkra. Figyeljünk egymásra. Épüljünk és fejlődjünk együtt. Ne legyünk csorgónyálú szerelemZombik!